„Tiltott tudás” könyvsorozat

A 'Tiltott tudás' sorozat kötetei az ó-skandináv mitológiában keresik azokat az alig látható nyomokat, amelyek egy írásbeliség előtti korból maradtak ránk. Az elénk táruló képen egy olyan különleges kommunikációs csatorna rajzolódik ki, amelyen keresztül az akkori emberek a nem látható világhoz, isteneikhez tudtak kapcsolódni. Az ó-északi népek ránk maradt sagái, a varázslatok, a rúnák, a pogány szokások és szertartások mind segítenek jobban megismerni ezt az írásbeliség előtti világot, ahol óriási szerepe volt a női tudásnak, az istennők tiszteletének.

A hétköznapi életet át- meg átszövi a mágia. Minden eseményben és történésben megcsillannak olyan összefüggések, amelyek kapcsolatosak voltak az istenekkel. Értelmezésükhöz szükség volt a nagytudású varázslóasszonyokra, akik nemcsak összekötötték az emberi és isteni világot, de maguk is belenyúltak a valóság szövetébe. A fennmaradt sagákban felkutattuk azokat a varázsmódszereket, amelyek használatosak voltak több ezer éven át. Rendszereztük majd összekapcsoltuk a ma is ismert eljárásokkal. Múlt és jelen egybecseng, a gyökerek azokban az ősi történetekben felfedik magukat.

Miért is érdekes ez ma?

A médiában egyre jobban előtérbe kerülnek olyan istenekről, varázslókról, királyokról és egyéb "szerzetekről” szóló történetek, amelyek az északi mitológia világán alapulnak. Rajongók milliói várják a Trónok harca, az Outlander vagy a Vikingek sorozat legújabb filmepizódját vagy könyvét; olyan internetes játékok kötik le az érdeklődők figyelmét, mint a Vikings: War of Clans, Age of Empires vagy a Ragnarok. Újonnan éledő pogány és ezoterikus irányzatok tisztelik az északi istenvilág alakjait, Freyját, Óðint, Lokit és a többieket. A populáris kultúra azonban a művészet szabadságával kezeli a témával összefüggő információkat. Mára ez a kor letűnt, elérhetetlenné vált, mégis valamennyire megfogható. Könyvünk célja, hogy olyan ismeretanyagot mutassunk be, amely tényeket kínál ennek a megújult érdeklődésnek.

Fő forrásunk az Izlandon fennmaradt kéziratanyag volt, amely a viking kor idején mesélt sagákat, mítoszokat tartalmazza. A sagákat a 13. században kezdték el leírni, amivel egy már alig-alig élő, részben elfelejtett szájhagyományt próbáltak megőrizni. Izland az első ezredforduló körül vált kereszténnyé, ezért az írásokat erősen átszínezi leíróik személyes világszemlélete. Alapos tanulmányozás után azonban a régebbi szöveg ereje átsejlik a rárakódott változtatásokon, és kirajzolódik, milyen lehetett az azt megelőző világ.
A ránk maradt szövegek szinte minden szava szimbolikus, és rengeteg rejtett jelentésük van. A könyvben kifejtett feltevéseink és véleményünk igen erősen támaszkodik ezekre a szimbolikus jelentésekre, ezért könyvünkben egyedülálló módon bemutatjuk a kéziratok szó szerinti magyar fordítását, amelyet mi készítettünk. Ezzel kívántuk kiküszübölni azt az információvesztést, amely a már amúgy is torzult szöveg tudományos, szórakoztató, művészi, vagy ismeretterjesztő célzatú fordítása során lépett fel.

Ugyanilyen okból minden, a könyvben idézett és alátámasztásul szolgáló sumér, görög, latin és angol nyelvű szövegrészletet lehetőleg a legeredetibbnek vélt forrásból véve, saját magunk fordítottunk le. A csodálatos és félelmetes ó-északi asszonyokra fókuszálva hívjuk elő a viking kort a feledésből. A róluk szóló írások egy olyan kultúra emlékét hordozzák, amelyben a döntéseket alapvetően nők hozták, mert ők voltak az isteni világ szószólói, az istenek szándékának ismerői. Ez azért nagyon fontos, mert a nők szerepe, képessége és hatalma később méltatlanul hangsúlytalanná vált.

A kéziratokban olyan jeleket, bizonyítékokat, emléknyomokat találtunk, amelyek a valamikori női tudásra, annak átalakulására, végül tiltottá válására utalnak. Ezeket a jeleket követve mutatjuk be sorozatunk három kötetében a női tudás meglétét és változását.

Első kép: Gutenberg biblia

A Gutenberg Biblia az első nagy példányszámú könyv volt, amelyet mozgatható fémbetűkkel nyomtattak. Ez a könyv a jelképe a könyvnyomtatás kezdetének. Johann Gutenberg műhelyében készült a németországbeli Mainzban 1450. és 1455. között.

Második kép: a Fyn brakteáta
Ezt az aranyból készült brakteátát Fyn szigetén találták, Dániában. Feltehetően az ötödik századból származik, átmérője 37 mm. A dániai Nemzeti Múzeumban található.
A brakteáta (a latin bractea szóból, amely vékony fémlapot jelent) egy lapos, vékony, egyik oldalán díszített arany medál, amelyet Észak-Európában ékszerként viseltek.

Harmadik kép: női alak a haját tartja
Ez a tárgy egyike annak a több, mint 12 ezer leletnek, amelyeket a dániai Sjælland szigeten, a Tissø tó mellett találtak. A fibula ezüstből készült, feltehetőleg a 6. és 8. század között.
Koppenhágában, a Dániai Nemzeti Múzeumban van. A múzeum értelmezése szerint az amulettként használt kis figura valkűrt ábrázol.

Negyedik kép: a Halla-i faragott képes kő
Képes faragott kő, amely eredetileg Hallában (Svédország) volt, onnan került át a Gotland múzeumba. A felső részén egy női alak ivókürtöt nyújt egy lovasnak, alul pajzsos alakokkal teli hajót látunk. Ezt a két jelenetet számos képes faragott kövön megörökítették. A képfaragás idejét, azaz a kő készítését a 8 - 9. századra teszik.