A könyv egy temetéssel kezdődik, ahol egy nőt különleges szertartásokkal helyeznek sírjába, jelezve, hogy még holtában is tartanak hatalmától. A vikingek mágiába vetett hitének magyarázata következik ezután abból a korból, amikor az emberek szorosabb kapcsolatban álltak a természettel és a láthatatlan erőkkel, mint manapság.
A komor szöveg leírja, ahogyan az elhunyt nő testét feldíszítik és szertartásosan sírba helyezik, énekekkel, szimbolikus cselekedetekkel és személyes tárgyak és állatok felajánlásával kísérve. Nagy kövekkel zúzzák össze és fedik be a testet, hogy biztosak lehessenek, hogy a sírjában marad, tükrözve a visszatérésétől való félelmet.
Az "Emléknyomok" fejezet régészeti leletekkel értelmezi ezt a képzelt jelenetet, arra utalva, hogy ilyen temetéseket valószínűleg varázslónők számára tartottak, akiktől nemcsak életükben, de halálukban is féltek.
A "Előzmények" fejezet rávilágítunk a viking világnézet és a mágia kapcsolatára egy olyan korban, amikor az emberi képzelet mélyen összefonódott a valósággal és az isteni akarattal. Rbemutatjuk, miért kérték az emberek a viking korban az isteni erők segítségét, és hogyan magyarázták azt a fizikai, mentális, testi és spirituális állapotot, amelyben éltek.