
A "Viking istennők és látóasszonyok" egy nagyon fontos szálat próbál követni az ó-skandináv világ sagáiban: az asszonyokét, akik hallották az isteneket, értették az üzeneteiket, és akiknek hatalmában állt megváltoztatni, befolyásolni mások életét.
Vajon mi maradt meg abból a tudásból, amit a könyv a „vízió örökségének” nevez? Hogyan jelenik meg ez a mai ember számára?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Viking istennők és látóasszonyok, nemcsak a múltban, hanem a jelenben is.
Azt is vizsgálja, hogyan szövi át láthatatlanul ez az örökség mai életünket.
Azokra az asszonyokra fókuszálunk, akik hallották az isteneket, értették az üzeneteiket, és akiknek hatalmában állt megváltoztatni, befolyásolni mások életét.
Mindezt akkor, amikor a Nap és a Hold is asszonyformában jelent meg az emberek képzeletében, és amikor még békében éltek. Legalábbis, amíg meg nem küzdött egymással két erő: a vánok ősi asszonybirodalma és az ázok Óðin vezette férfivilága.
Erről a háborúról nem sokat tud az írott történelem, de még a mitológiai kutatások között sem szerepel, mintha nem is létezett volna. Pedig a nyomok ott vannak a skandináv mitológiában, az ősi sagákban, bár nagyon elmosódva, és nehezen kivehetően. A háború következtében minden átalakult. Ennek a változásnak a nyomait is kutatja a könyv, hogy mivé lettek a „jeges észak első asszonyai”.
Miért fontos ez ma?
A múlt át- meg átszövi a jelent, ahogyan a személyes történetünkben a családi múltunk is tapinthatóan jelen van a mindennapjainkban. Abban, ahogyan reagálunk dolgokra, ahogyan a döntéseinket meghozzuk, ahogyan párt választunk.
Bár az előző évezredek történései nagyon távolinak tűnnek, mégis ugyanúgy meghatároznak minket, mint a családunk, mert az ősi asszonyi tudás fontos örökségünk.
Ezt az örökséget próbáltuk szerzőtársammal felkutatni az északi jeges vidék ránk maradt sagái alapján.
A legendák istennőinek, papnőinek és látóasszonyainak történetei a mi elfelejtett asszonyi hagyományainkból adnak ízelítőt.
Egyfajta múltbéli utazásra hívunk, egy olyan világ meg- és felismerésére, amikor az asszonyok még értették a természet működését, teljes életük erre volt felfűzve, mert „beszélni” tudtak a láthatatlannal. Talán nem teljesen idegen ez a mai asszonyoknak sem, különösen azoknak, akik álmodnak, megérzenek néha dolgokat vagy esetleg belül meghallanak olyasmiket, ami nem is tűnik racionálisan megmagyarázhatónak.
Utazz el velünk – a könyvünkkel – egy olyan világba, ahol mindez nemcsak természetes volt, de nélkülözhetetlenül hozzátartozott a normális hétköznapi élethez.
A könyv 3 fő részből, valamint egy részlet- és információgazdag függelékből áll.
Az első fő rész, A jeges észak első asszonyai fejezetcímmel, a viking hagyományokat és az északi mitológiát tárgyalja. Fókuszban a mindent tudó ősi völvák, istennők, illetve isteni főpapnők.

Elsőként a Verses Edda Völuspá énekét elemezzük, kiemelve a völva szerepét, aki a múltat és jövőt tisztán látva az isteneknek és embereknek tanácsokat ad. A völva tér és idő felett áll, ám csak közvetíti az eseményeket.
A Viking hagyományok a kilenc világot összekötő világfáról mesélnek, ahol mindenki a saját világában él, és csak a különleges érzékelő-képességgel rendelkezők látják a többiekét.
A viking mitológiában a női bölcsességet és erőt szimbolizáló Menglöð történetében az ifjú Svipdag bebizonyítja, hogy ő az, akit az istennő várt.
Freyja, mint a vánok jelentős istennője, kívánatos és független, hatalma és szexualitása ékes bizonyítéka a női erő és szabadság szimbolizmusának.
Gullveig, az Aranyasszony kulcsfigurája jelképezi a női mágikus erőt és az ázokkal szembeni ván fölényt.
A Nornák az emberek sorsát határozzák meg, míg a valkűrök a harcosok sorsát befolyásolják és az ősi belső erőkhöz kapcsolódnak.
Végül a dísek, az isten-panteon kevéssé dokumentált tagjai, változatos energiáikkal emlékeztetnek bennünket az ősi minták fontosságára az életünkben és mentális egészségünkben.